Meguntam a mit egyek-mit igyak listákat, a sok löttyöt, ami inkább ártott, mint használt
… aztán nekifogtam egyedül.
(Már az edzőterem fejezetnél járok, ebben férjem segít)
De nem itt kezdődött. És nem tegnap.
Nem akarlak untatni a részletekkel, ha úgy alakul, elmondom
Szóval, meguntam, nem vezettek sehova, csak a kudarchoz. Mindig.
– Mentem egy nagyot, és többek unszolására, készítettem egy Testsúlykontroll programot.-
Pont a fentiek miatt nem fogok listákat írni neked arról, mit tilos enned vagy innod. Tudom, hogy receptekkel tele van az internet, mégis rengetegen küzdenek. Mert a probléma ritkán a recept hiánya.
Én nem a célból beszélek hozzád nádszál vékonyan és 20 évesen.
Nem.
62 évesen, túl már sok mindenen, a hormonharcokon, a csokifaláson, a vörösborozáson és sorolhatnám.
Ember vagyok, aki szereti a hivatását, aki szeretne egészséges maradni, és ha jut annyi idő, akkor szép öregkort megélni.
Ja, hogy te még fiatal vagy? Ó, ha én is ott tartanék még! Na, nem… nekem jó itt…
Fiatalok is megkerestek már, és elmondom, igen jól haladunk
Látod ezt a fotót? Én vagyok, egy vállalható távolságból
De ígérem (magamnak is) , jövök még közelebb.
Most még én sem vagyok az a forma, amivé válni szeretnék. Én is megdolgozom minden egyes centiért, én is figyelem a testem jelzéseit, és én is ugyanúgy megküzdök a határaimmal, mint te.
Tények, amikkel én is naponta szembenézek:
Értem, hogyan jutottál ide. Ismerem a stresszt, az időhiányt és azt, amikor a hormonok egyszerűen felülírják az akaraterőt.
Tudom, mi zajlik le benned. Azt a belső vívódást, amit egyetlen mérleg sem mutat meg, de ott nehezít a mindennapokon. A türelmetlenség, a „jajj de megenném”, a „mikor jön már rám az a nadrág?”
Nem tanár vagyok, hanem útitárs. Aki épp ugyanazt az ösvényt tapossa.
Természetes támogatást használok lelkemnek, testemnek, hogy a zsírmasszából izom, a fásultságból pedig életerő legyen.
És nem, nem süt mindig a nap. Vannak napok, amikor nehéz, amikor semmi kedvem az egészhez. Ez így van jól.
Ilyenkor a megoldás nem a bűntudat, hanem a közösség.
Összejövünk, beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk, és egyszerűen megyünk tovább.
Egyedül könnyű megállni és feladni. De ha látod, hogy a másik is épp küzd, mégis lép egyet, az ad egy olyan erőt, amit semmilyen „okos” tanács nem tud pótolni.
Én ezen az úton megyek. Aki szeretne, csatlakozhat.
