.... mintha nem is az én fejem lenne!
Gyakran találkozom olyan nőkkel és férfiakkal, akik látszólag mindent jól csinálnak: figyelnek a munkájukra, próbálnak jelen lenni a családjuk életében, mégis úgy érzik, mintha egy láthatatlan fal választaná el őket a valóságtól. Nemrég járt nálam egy kliensem – nevezzük most Klárinak –, aki pontosan ezzel a fojtogató „agyköddel” érkezett.
A fáradtság, amin nem segít a pihenés
Klári ötvenes évei elején járó, pörgős üzletasszony. Azzal keresett meg, hogy úgy érzi, elhagyja az ereje. „Olyan, mintha egy sűrű, szürke fátyol mögül nézném az életemet” – mondta. Hiába aludt hétvégente tíz órát, hétfőn ugyanolyan ólmos fáradtsággal ébredt. A koncentrációja szétesett, a délutáni megbeszélésein pedig már csak az járt a fejében, mikor ér haza végre.
Ami viszont a legérdekesebb volt, hogy Klári ezt a tompaságot a korral járó természetes folyamatnak könyvelte el. Meggyőzte magát, hogy 50 felett ez már csak így megy, a szervezet lassul, a figyelem pedig kopik.
Nem a fejünkben, hanem a hasunkban dől el
A közös munka során elkezdtük keresni az összefüggéseket. Kiderült, hogy a mentális fáradtság mellett állandó puffadással és feszülő hassal küzdött, amit már annyira megszokott, hogy szinte fel sem tűnt neki. Itt jött el a pillanat, amikor elkezdtünk beszélni a bél-máj-agy tengelyről és arról, hogy a bélflóra egyensúlya hogyan befolyásolja közvetlenül az idegrendszerünk állapotát.
Javasoltam neki a Herbaferm cseppek kúraszerű alkalmazását, hogy adjunk egy esélyt a természetes regenerációnak. Nem ígértem csodát egyik napról a másikra, hiszen a szervezetnek időre van szüksége a belső egyensúly helyreállításához.
… aztán felszállt a köd
A harmadik hét végén kaptam tőle egy üzenetet, amiért érdemes ezt a hivatást végezni. Klári nem arról számolt be, hogy elmúlt a puffadása – bár az is rendeződött –, hanem arról a hihetetlen mentális tisztaságról, amit már évek óta nem érzett.
„Olyan, mintha valaki letörölte volna a port a szemüvegemről. Reggel frissen ébredek, és nem kell három kávé, hogy megértsem a napi feladataimat. Visszakaptam a fókuszt, amit már rég elveszettnek hittem.”
