A kevés is lehet sok, de biztosan több, mint a semmi.
Az egészség 6 támasztópilléres modellje elgondolkodtatott, és nekem is adott feladatot, éppúgy, mint bárki másnak.
Évek ! kellettek ahhoz, hogy elmondhassam, már nem inog az „építményem”. Törékeny, és ha nem figyelek, nem vagyok tudatos, bármikor eldőlhet, felborulhat.
De hogyan lehet egyszerre, ennyi mindenre figyelni? Vagy a kezdetekben, mikor úgy döntünk, rendbe rakjuk önmagunkat – mert rádöbbentünk, ezt senki más nem fogja helyettünk megtenni.
Saját példámon, megéléseimen és feladataimon keresztül adok egy kis ízelítőt, hogyan áll fel ez az egész program, változás, váltás.
Amikor abbahagytam a dohányzást (30 év után!), még nem voltam tudatosan az egészséges út keresője. Ez szinte csak úgy megtörtént. Mintha sz Univerzum a fejemre koppintott volna, de nem betegséggel. – Ezért azóta is hálás vagyok neki.
Voltak még sok mással is feladataim, ez egy hosszabb történet és hosszabb időszak volt. Igen, ezzel valóban azt szeretném elmondani, hogy a függőségek változatos tárháza volt az enyém. Ezekről és a kilépésemről is hall majd, aki kapcsolódik hozzám és elfogadja a támogatásomat.
Ezek mind összefüggenek a fizikai jóllét pillérrel is, ha jobban szemügyre vesszük őket.
Ha most azt jutott eszedbe, hogy számba veszed a saját „vadhajtásaidat”, amiket érzed és tudod, le kellene nyesegetni, akkor gratulálok! Igen, ez az első lépés. Ha felismerted, melyik a leg szúrósabb, akkor gondolkodj el azon, milyen lépést tehetnél a változásért. Csak egyet. Egy ici-pici lépést.
Aztán ott a sport!
Középiskolában igen aktív voltam, napjaim része volt a mozgás. Mint ahogy többünkkel megesett, a munkás éveim alatt ez teljesen kikerült az életemből.
Az úszás volt az egyetlen, ami megmaradt, de az sem rendszeresen és következetesen.
Férjem amatőr testépítő (60 felett gyógyszerek nélkül), és nem volt olyan hét/nap, hogy ne próbált volna arra ösztönözni, szeressem már az izmaimat és ne hagyjam őket munka nélkül.
Nagy köszönetem és hálám neki. Itt sem az a lényeg, hogy erőemelő váljon belőlünk. Nem, dehogy! Csak napi 30-40 perc. Csak ennyi! Sőt, kezdésnek elég ennél is kevesebb -mindenkinek adottságai és pillanatnyi egészségi állapota, erőnléte szerint.
Érdekel a táplálkozással kapcsolatos hullámvasutam is?
Hm. Ez is élménydús volt ám! A húszas éveimben tört be Magyarországra a reformkonyha, ami átlendített a pörkölt-nokedli és rántott hús-krumpli-uborkasaláta mintáimon. Megvásároltam néhány könyvet és örömmel főztem a könyv receptjei alapján a boltokban megvásárolható alapanyagokból -amiket akkor épp egészségesnek hirdettek- a magam boldogságára. Mert ugyanis a családom nem díjazta ezeket. Aztán jól elszállt a lelkesedésem, és visszakanyarodtam a tradicionális étkeinkre.
Viszont az akkor megszerzett tudásom és tapasztalatom nem ment kárba, nem veszett a feledés homályába. Nagyon jól jött, mikor férjemmel elhatároztuk, hogy ezt a pillért is stabil alapokra helyezzük és véglegesen bebetonozzuk. Fokozatosan, mértékletesen és figyelembe véve szokásainkat. Kicsit változtattam a napi rutinon és kicsit változtattam az ételeken is.
Írásomban nem térek ki a modell minden elemére, ez csak egy kis figyelemfelkeltés számodra.
Ha csak egy keveset teszünk máshogy, mint eddig, ha csak egy kicsit fordítunk a kormányon, autónk irányt vált. Nem éles kanyarral, hanem finom kis ívben érünk az egészséges úthoz. És ha már megérezzük a szelet, ami itt fúj és élvezni kezdjük a napsugarakat, amik máshogy érnek bőrünkhöz és lelkünkhöz, nem lesz nehézséggel és küszködéssel teli az úton járni.
… mert jól lenni jó!
Szeretettel: Marcsi
